Néhány napja történt, azóta is röhögök
fotó: jacob-mejicanos-1144994-unsplash
Ez megint egy olyan sztori, ami sosem történt volna meg velem, ha nem leszek anyuka
De szerencsére az vagyok szóval olvassátok és derüljetek velem! Nyár, város, ezer fok és én két megbeszélés között, totál lepukkanva, de legalábbis erősen vágyva egy blúz cserére és egy nedves törlős felfrissülésre. Nem tudom ti hogy vagytok ezzel, nálam bevált. Amikor már semmi sem úgy áll rajtam dél körül, mint ahogy eljöttem reggel otthonról, átveszek egy friss ruhát és újra képes vagyok teljes vállszélességgel harcba lendülni. Naszóval, erre készültem, mint már olyan sokszor, csak most nem volt helyszínem hozzá.
Igen, kicsit kaotikus az életem
Nincs állandó irodám, a város jobb irodáit használom, amik kábé mindenhol szétszórva helyezkednek el. Mert ugye van, hogy nagyobb kell, van, hogy kisebb, van, hogy egy meeting room-os kávézó is megteszi… Nem akarom ragozni, de imádom a létformám, imádom, hogy bárhol otthon tudok lenni a városban, hogy bárhol lehetek. Kreatívabbá is tesz és nem mellesleg sokkal praktikusabb az egész.
Egy kis bökkenő van benne, amire ezen a napon jöttem rá
Ha az egyik helyen eljövetelkor nem használom a mosdót, mondjuk például a felfrissülésemre, akkor csak a következő helyre beesve, vagy közmosdókban van erre lehetőségem, amik meg ugye… hát a legtöbbet hagyjuk inkább. Szóval ültem a parkolóházban, az egyik pláza parkolóházában és azon merengtem, hogy ezt most elrontottam. Van olyan, ahol patent tiszta mosdók vannak, de ez nem az volt.
Szóval ültem és nem volt túl sok időm a vacillálásra, valamit tennem kellett
‘Szükség törvényt bont’, vagy valami ilyesmi indíttatásból, fogtam magam, kiszálltam a kocsiból és bevágtam magam a táskámmal együtt a hátsó ülésre, hogy “mégiscsak sokkal jobb, mint egy pisiszagú kabin”. A “bevágtam magam”-ot értsd úgy, hogy lélegzetem visszafojtva szuszakoltam be magam a hátsó ülésre, hiszen mind a két oldalon a szélső ülésekre be van rögzítve egy-egy bombabiztos gyerekülés. Az a fajta, amiben az általános iskola végéig tudnak ülni… értsd, akkora, mint a sofőr ülés, naszóval egy, azaz egy kétharmad ülésnyi hely van szabadon a hátsó sorban, az is középen persze. De sebaj, az pont elég egy blúzcserére, és egy kis “mosakodásra”- gondoltam és még arra is volt gondom, hogy a kocsikulcsot kivegyem és hátravigyem magammal, mert hát ugye anyu gondos és figyelmes, nem ad esélyt semmi martalócnak, hogy kirabolja, elvegye a kocsiját, vagy isten tudja mi jár ezeknek a pernahajdereknek az eszében.
fotó: oksana-kurochkina-789481-unsplash
Tehát végre ott voltam, kulccsal, táskával a kezemben, a nyugis hátsó ülésen…
Ok, minden rendben volt: a tiszta blúzom az ülés hátulján szépen kiterítve, a régit levettem, begyömöszöltem a táskámba, a nedves törlőkendőt kivettem, letettem magam mellé, de mindezek előtt magamra zártam az autót, mert ‘a biztonság mindenek előtt, ugye?’, szóval rányomtam a lezáró gombra a távirányítón, a kulcsot pedig belecsúsztattam a táskámba, nehogy eltűnjön véletlenül az ülésről, vagy ilyesmi, különben is ‘az a legbiztosabb, ha mindig mindent azonnal a helyére teszünk’, majd az egész táskámat egy laza mozdulattal az utas oldali ülés elé dobtam, a földre. Hogy miért??!:
- Mert úgyis ott kell majd
- És mert táskát nem hagyunk az ülésen
- És, mert ott majd kézre esik
- És, mert okos nő képes előre gondolkodni, nemde??!
Felfrissülten, tiszta ruhában, újrafésült hajjal, magabiztosan mosolyogva léptem ki a kocsiból végül
Így terveztem legalábbis, de pici homokszem csúszott a gépezetbe. Hiába húzogattam a kilincset, annak esze ágában sem volt kinyílni. “Bakker! Gyerekzáááár! Jézusom, a kulcs, meg a táskámban, elől lent a földön!” Egy pillanatra rendesen bepánikoltam, majd kitört belőlem a röhögés. “Ezt nem hiszem el! Ilyesmi is csak veled történhet!” – szóltam biztatóan magamhoz, majd akciótervet eszeltem ki, de persze erősen be voltak korlátozva a lehetőségeim. Mondhatni egy, azaz egy járható út volt, hogy előre mászom az anyósülésre és a felnőtt oldalon, simán kiszállok a kocsiból.
OK, sima ügy, nem egy artista mutatvány – gondoltam és nem is volt időm tovább agyalni ezen, indulnom kellett volna már
Körbenéztem hát a parkoló autókat kémlelve, azért nem vágytam különösebben közönségre, de sehol nem mozdult semmi, szóval felbátorodtam, felhúztam a szoknyám a derekamig, mert erősen féltettem nehogy kinyúljon a nagy terpeszben, a blúzom visszaakasztottam az ülés támlájára, mert, ha már ilyen szépen kibírta eddig, ne most gyűrjem szanaszét és nekiálltam a mászásnak.
“Király vagy anyuci” – veregettem meg a vállam a néhány másodperces gyakorlat után…
Kinyitottam az ajtót és úgy szálltam ki, ahogy eredetileg terveztem, kivéve, hogy egy szál bugyiban és egy melltartóban voltam, csöppet sem magabiztosan… de néhány pillanat és a rend helyre állt. Szoknya a combon lesimítva, blúz a testen, hajam újraborzolva, kulcs a kezemben…
fotó: juliet-furst-1664643-unsplash
Már majdnem teljesen megnyugodtam, amikor is halk, majd egyre erősödő taps hallatszott egy sötét sarokból
Kicsit meresztgettem a szemem, ahogy a fényből próbáltam kivenni az árnyékban álló alakokat és durva volt a felismerés. Három szerelőruhába öltözött pasi állt az egyik nagy fém kürtő tövében és egyenesen felém bámultak. “Basszuskulcs!” – futott végig az elmúlt néhány perc mozija az agyamon. “Na most légy coach anyukám!” – gondoltam még hozzá és gyorsan összeállt, hogy ezen, ugyan már bármit teszek, nem fogok tudni változtatni, szóval összekaptam magam és igyekeztem annyira magabiztosnak tűnni, mint amennyire kitelik egy nőtől, aki az imént még a nyakába húzott szoknyában, pucsított a kocsijában.
Jófejek voltak és vették a lapot
Köszöntek kedvesen, viccesen megkérdezték, hogy ezt gyakran szoktam-e itt csinálni, mert szólnának másnak is, hogy jöjjön, meg, hogy majd otthon eldugják néha az asszony kocsikulcsát is… aztán összeröhögtünk, illedelmesen elköszöntem és elsétáltam a lépcsőház felé.
Kicsit kierőszakoltam a figyelmet, belátom ( 😀 😀 😀 )
De ettől függetlenül még jól esett a taps, az meg főleg, hogy tele a világ jófej férfival! 😉
fotó: jonathan-safa-689951-unsplash
Ha tetszett oszd meg bátran és kövess a facebook-on:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: