Veled is megesett már?
Na persze nem mindegyik, de amelyik igen, az nagyon furán teszi. Ti is észrevettétek ezt a jelenséget mostanában?? Anna merengése:
fotó: svyatoslav-romanov-649396-unsplash
“Számtalan a sztori, de a hetem két legkiemelkedőbb és legkülönbözőbb esetét hozom (mert mégiscsak úgy az igazi):
Eset 1:
– Jó napot kívánok, XY vagyok, a vihar miatti hálózati kár miatt telefonálok.
– Jó napot kívánok! Hurrá, már vártam a hívását!
– Ok, akkor egyeztessük a kiszállás időpontját. Most otthon vagyunk?
– Húúúú, már bocsánat, nem hittem, hogy ilyen nehéz kérdéssel kezdik… hát nem tudom. Kérhetek segítséget? …Ha a kameráját,bekapcsolná esetleg.
– Tessék??
– Bocsánat, de nem tudok válaszolni. Ez így nagyon nehéz kérdés!
– Nem tudja, hogy otthon van-e???
– Azt éppen tudom…
– Na, akkor otthon vagyunk?
– Bocsánat, ezt tényleg nem tudom.
– Hát nem értem! Ez most vicc?? Most akkor menjünk, vagy se?!
– Hátperszehogy jöjjenek!
– Akkor otthon vagyunk, vagy nem??
– Hááát, mi igen…
fotó: pxhere.com_hu_photo_1182372
Eset 2;
Alaphelyzet: orvos, két kézzel, “derékig” a számban…
Istenbizony nagyon jól bírom, de egy idő után (akárhogy titkoltam is) azért csak fogyott a cérnám, értsd, fogyott a levegőm…
Orvos: – Jól vagyunk?
Én: – Hááát… Te talán, nekem most kicsit rossz (igen, tegeződünk)
O: – Nem vagyunk jól?
É: – Én nem. De nyugi, úgy látom te jól vagy!
O: – Akkor rosszul vagyunk???
É – Szerintem csak én…
O: – Álljak meg? Mit érzünk???
É: – Hogy fogalmad sincs miről beszélek…
fotó: amauri-acosta-montiel-1224591-unsplash
Ez sima kommunikációs bénaság, vagy vajon a FÉRFI – NŐ kommunikációban van a hiba?! De ezt ki várja el Tőlük??
Mondjuk én speciel biztos nem. Úgy emlékszem már akkor is eszméletlen energiákat öltem abba, hogy ne beszéljek úgy, hogy :
- “bepisiltünk”
- “alszunk”
- “tele van a pelusunk”
- “beszoktunk”
- “hányunk”… amikor a gyerekeim még egészen kicsik voltak.
De komolyan!
Ha van olyan nő, aki ezt szeretné hallani, akkor OK, de köszi, én speciel tudom:
- hogy felnőttem
- tudom, hogy mit szeretnék
- tudom, hogy várnom kell
- tudom, hogy rosszul lehetek… Lécci!! Tényleg ne már!!
Kérlek, TE Férfi!
Vedd észre, hogy NŐ vagyok, hogy felnőtt ember vagyok. Nem kisgyerek, nem mami, nem egy szimpla háziasszony.
Tudom, hogy kedvességnek szánjátok!
De, ha csak simán természetesen, szóval csak “olyan normálisan” beszéltek velünk, szerintem az pont elég kedves 😉
Ha tetszett oszd meg bátran és kövess a facebook-on:
Kommentek